Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. (Márai Sándor)

A Szovjetunió 1943-ban rendszeresítette a Pjotr Maximovics Gorjunov által 1940-43 között tervezett géppuska harcjárművekbe szerelhető változatát, amelyet 1945-ben modernizált. A cső bordázata sorozatlövésnél hatékonyabb hűtést biztosít. Ennek a verziónak a porvédő lemezekkel ellátott, oldalsó felhúzókaros változatát (SzGMB) használták páncélozott szállító harcjárműveken, az elektromos elsütőszerkezettel ellátott változatát (SzGMT) pedig harckocsikban. A géppuska szilárd reteszelésű, billenőzáras, hosszan hátrasikló gázdugattyús működési elvű, a töltények adogatása fémhevederből történik. Az 1956-os események során használt harcjárművekben az alábbi elrendezésekben található meg:

BTR-40 páncélozott szállító harcjármű: 1 db SzGMB géppuska felső lövész pozícióban.

BTR-152 páncélozott szállító harcjármű: 1 db SzGMB géppuska felső lövész pozícióban.

BTR-152A páncélozott légvédelmi harcjármű: 1 db SzGMB géppuska felső lövész pozícióban.

T-54 közepes harckocsi: 1 db SzGMT géppuska a löveggel párhuzamosítva a toronyban.

PT-76 úszó harckocsi: 1 db SzGMT géppuska a löveggel párhuzamosítva a toronyban.

Főbb jellemzői:

Szovjet 7,62 mm-es Gorjunov (SzGMB/SzGMT) géppuska

Űrméret

7,62×54R mm

Teljes hossz (géppuska)

1150 mm

Csőhossz

720 mm

Tömeg (töltetlen)

13,5 kg

Lövedék kezdősebesség

800 m/s

Hatásos lőtávolság

1000 m

Tárkapacitás (fémheveder, hevedertárban)

250 töltény

Elméleti tűzgyorsaság

500-700 lövés/perc

Gyakorlati tűzgyorsaság

300-350 lövés/perc

Szovjet veszteség

1956. október 24-től november 11-ig

13 darab