A Szovjetunió 1949-ben rendszeresítette a Szemjon Vladimirovics Vladimirov által 1944-ben tervezett géppuskát. A KPV géppuska a 20 mm-es V-20 repülőgép gépágyú terveinek átültetése szárazföldi és tengerészeti harcjárműveken való alkalmazáshoz. A vontatott és önjáró alvázakon hatékony közeli légvédelmi eszköz volt. A géppuska szilárd reteszelésű, forgózáras, hosszú csőhátrasiklásos működési elvű, a töltények adogatása fémhevederből történik. Az 1956-os események során használt harceszközökben az alábbi elrendezésekben található meg:
ZU-2 vontatott légvédelmi géppuska: 2 db közös állványon, jobbos és balos adogatással.
ZPU-2 vontatott légvédelmi géppuska: 2 db közös állványon, jobbos és balos adogatással.
ZPU-4 vontatott légvédelmi géppuska: 4 db közös állványon, jobbos és balos adogatású párok összeforgatva.
BTR-152A páncélozott légvédelmi harcjármű: 2 vagy 4 db közös állványon, jobbos és balos adogatással, 4 db géppuska esetén a párok összeforgatva.
Főbb jellemzői:
|
Szovjet 1949 M 14,5 mm-es Vladimirov (KPV) géppuska |
|
|
Űrméret |
14,5×114 mm |
|
Teljes hossz |
2000 mm |
|
Csőhossz |
1346 mm |
|
Tömeg |
52 kg |
|
Lövedék kezdősebesség |
980 m/s |
|
Tárkapacitás (fűzött fémheveder, hevedertárban) |
50 töltény |
|
Elméleti tűzgyorsaság |
550-600 lövés/perc |
