A Szovjetunió 1939-ben rendszeresítette a Mihail Jevgenyevics Berezin által 1937-38 között tervezett UB géppuskát. A géppuska három változatban került alkalmazásra repülőgép fegyverzetként. A UBSz (szinkronizált) változatot a légcsavaros repülőgépek orrába, az UBK változatot a légcsavaros repülőgépek szárnyába, az UBT (védelmi) változatot pedig védelmi előbeépítésekbe szerelve alkalmazták. Az első sikeres változat, amely elkészült, az szinkronizált (BSz) volt, amit követtek a további változatok, emiatt kapta a fegyvercsalád az univerzális (U) előtagot. A géppuska szilárd reteszelésű, billenő retesztestes, hosszú gázdugattyú hátrasiklásos működési elvű, a töltények adogatása széteső fémhevederből történik. Ez volt az első géppuska, amely pneumatikus ismétlőszerkezetet használt, az elsütési rendszere elektromos volt. Az 1956-os események során használt repülőgépekben az alábbi elrendezésekben található meg:
Jak-11 „Ölyv” kiképző repülőgép (NATO: Moose): 1 db az orr bal felső részén.
Főbb jellemzői:
|
Szovjet 1939 M 12,7 mm-es Berezin (UBSz) géppuska |
|
|
Űrméret |
12,7×108 mm |
|
Teljes hossz |
1347 mm |
|
Csőhossz |
890 mm |
|
Tömeg |
21,45 kg |
|
Lövedék kezdősebesség |
850 m/s |
|
Elméleti tűzgyorsaság |
800-1050 lövés/perc |
|
Kilőhető lövedéktömeg másodpercenként |
0,8 kg/s |
