A Szovjetunió 1938-ben rendszeresítette a Vaszilij Alekszejevics Gyegtyarjov és Georgij Szemjonovics Spagin által 1932-38 között tervezett géppuskát. A bonyolult forgó adogatórendszert elhagyva, illetve a csőszájféket módosítva hozták létre a modernizált változatot, amelyet 1946-ban rendszeresítettek. A harcjárműveken kiegészítő fegyverzetként alkalmazták könnyen páncélozott földi és légi célok ellen, elektormos elsütőszerkezettel. A géppuska szilárd reteszelésű, reteszlapos, hosszan hátrasikló gázdugattyús működési elvű, a töltények adogatása fémhevederből történik. Az 1956-os események során használt harcjárművekben az alábbi elrendezésekben található meg:
ISz-2 nehéz harckocsi: 1 db kiegészítő fegyverzetként felső lövész pozícióban.
ISz-3 nehéz harckocsi: 1 db kiegészítő fegyverzetként felső lövész pozícióban.
ISzU-122Sz rohamlöveg: 1 db kiegészítő fegyverzetként felső lövész pozícióban.
ISzU-152 nehéz rohamlöveg: 1 db kiegészítő fegyverzetként felső lövész pozícióban.
Főbb jellemzői:
|
Szovjet 1938/46 M 12,7 mm-es Gyegtyarjov-Spagin (DSKMT) géppuska |
|
|
Űrméret |
12,7×108 mm |
|
Teljes hossz |
1626 mm |
|
Csőhossz |
1000 mm |
|
Tömeg |
36 kg |
|
Lövedék kezdősebesség |
850 m/s |
|
Tárkapacitás (fűzött fémheveder, hevedertárban) |
50 töltény |
|
Elméleti tűzgyorsaság |
550-600 lövés/perc |
|
Gyakorlati tűzgyorsaság |
125 lövés/perc |
