A Szovjetunió 1929-ban rendszeresítette a Vaszilij Alekszejevics Gyegtyarjov által 1927-ben tervezett DP golyószóró harckocsiba szerelhető géppuska változatát, amit 1944-ben modernizált. A golyószóró szilárd reteszelésű, reteszlapos, hosszan hátrasikló gázdugattyús működési elvű. A szovjet korabeli harckocsik csaknem mindegyikében alkalmazták löveggel párhuzamosított fegyverként és kiegészítő fegyverzetként is. A harckocsikban lévő irányozható előbeépítést (kiegészítő fegyverzet) Georgij Szemjonovics Spagin tervezte. Az 1956-os események során használt harcjárművekben az alábbi elrendezésekben található meg:
T-34-85 közepes harckocsi: 1 db a löveggel párhuzamosítva a toronyban; 1 db kiegészítő fegyverzetként a páncéltestben előre néző előbeépítésben.
T-44 közepes harckocsi: 1 db a löveggel párhuzamosítva a toronyban.
ISz-2 nehéz harckocsi: 1 db löveggel párhuzamosítva a toronyban; 1 db kiegészítő fegyverzetként a toronyban, hátrafelé néző beépítésben; 1 db kiegészítő fegyverzetként a páncéltestben előre néző előbeépítésben
ISz-3 nehéz harckocsi: 1 db a löveggel párhuzamosítva a toronyban.
Főbb jellemzői:
|
Szovjet 1929/44 M 7,62 mm-es Gyagtyarjov (DTM) géppuska |
|
|
Űrméret |
7,62×54R mm |
|
Teljes hossz |
1250 mm |
|
Csőhossz |
605 mm |
|
Tömeg (töltetlen) |
10 kg |
|
Lövedék kezdősebesség |
840 m/s |
|
Hatásos lőtávolság |
800 m |
|
Tárkapacitás (dobtár) |
63 töltény |
|
Elméleti tűzgyorsaság |
600 lövés/perc |
