A PT-76 típusú úszóképes harckocsit az 1950-es évek elején fejlesztették ki a Szovjetunióban a felderítő csapatok számára, valamint tűztámogatásra. Prototípusa a leningrádi Kirov Üzemben készült el 1950-ben, majd a következő évben kapta meg a PT–76 (plavajuscsij tank, azaz "úszó harckocsi") típusnevet. Sorozatgyártása a sztálingrádi Traktorgyárban kezdődött meg, s 1969-ig, a gyártás befejezéséig összesen kb. 12 ezer példány készült belőle a Szovjetunió, illetve a Varsói Szerződés tagállamai, valamint számos további ország számára.
Az úszó harckocsi személyzetét 3 fő alkotta, fő fegyverzete pedig a viszonylag kisméretű toronyba épített, második világháborús legendás, 76,2 mm kaliberű ZiSz–3 páncéltörő ágyú, harckocsiba épített, D–56T (később D–56TM) típusnevű változata. A löveget másodlagos fegyverzetként először egy 7,62 mm-es SzGMT, később az azt felváltó, ugyanilyen kaliberű PKT géppuska egészítette ki.
A harckocsi torziós rugós felfüggesztésű futóművel ellátott alváza számos egyéb későbbi harcjárműnek szolgált bázisául, így a BTR–50 páncélozott személyszállító harcjárműnek, a ZSzU–23–4 (Silka) típusú önjáró légvédelmi gépágyúnak, az ASzU–85 típusú deszant önjáró lövegnek, vagy éppen a 2K12 Kub légvédelmi rakétakomplexumnak. 1956-ban Budapest utcáin is felbukkantak a PT–76-os felderítő harckocsik, később pedig a Magyar Néphadsereg is rendszeresítette.
Műszaki adatok:
Hossza: 7,63 m
Szélessége: 3,15 m
Magassága: 2,32 m
Tömege: 14,6 t
Kezelőszemélyzet: 3 fő (vezető, parancsnok/lövegkezelő, töltő)
Fegyverzet:
- 76,2 mm-es D–56T (később D–56TM) harckocsiágyú (40 db lőszer)
- 7,62 mm-es Gorjunov (SzGMT) géppuska (párhuzamosított)
Páncélzat: 7-25 mm
Motor: 6 hengeres V-6 típusú dízelmotor
Teljesítmény: 240 LE (180 kW)
Felfüggesztés: torziós rugós
Üzemanyag: 250 l
Hatótávolság: max. 400 km, kiegészítő tartályokkal max. 510 km
Maximális sebesség:
- műúton: 44 km/ó
- vízen: 10 km/ó