A Szovjetunió 1941-ben rendszeresítette a Georgij Szemjonovics Spagin által 1940-ben tervezett géppisztolyt. A fegyver a 7,62×25 mm-es Tokarev tölténnyel (1948 M egységes pisztolytöltény) működött. A géppisztolyt szovjet licenc alapján a Danuvia Gépgyár honosította és gyártotta. A Magyar Néphadseregben ezt a géppisztolyt a lövészrajok géppisztolyosai és parancsnokai, valamint felderítők és harckocsizók használták. A fegyver szabadon hátrasikló tömegzáras működési elvű, egyes és sorozatlövés leadására is alkalmas. A géppisztoly kis távolságon, az ellenséges élőerők megsemmisítésére szolgál, így a forradalmároknak helyiségharcra megfelelt. Megbízható és hatásos eszköz volt, amelynek a kezelését nagyon gyorsan el lehetett sajátítani.
Főbb jellemzői:
Magyar 1948 M 7,62 mm-es Spagin (PPS-41) géppisztoly |
|
Űrméret |
7,62×25 mm |
Teljes hossz |
|
Csőhossz |
|
Tömeg (töltetlen) |
|
Tömeg (töltött) |
|
Lövedék kezdősebesség |
500 m/s |
Hatásos lőtávolság |
|
Tárkapacitás (csigatár) |
71 töltény |
Gyakorlati tűzgyorsaság |
egyeslövésekkel 30 lövés/perc rövid sorozatokkal 70 lövés/perc hosszú sorozatokkal 100 lövés/perc |
MN készlet (1956.07.01.) |
156 526 darab |