|
Király Béla (1912 – 2009) Katonatiszt, az 1956-os forradalom résztvevője, történész, politikus, országgyűlési képviselő Kaposvárott született 1912-ben. Érettségi után a Ludovika Akadémián végzett tanulmányai után 1935-ben avatták hadnaggyá. 1939 és 1942 között a m. kir. Honvéd Hadiakadémián folytatta tanulmányait, eközben a Don mellett állomásozó 2. magyar hadsereghez vezényelték ki gyakorlatra. Tanulmányai végeztével századosi rangban a Honvédelmi Minisztérium Szervezési Osztályán az elvi alosztályt vezette. A világháború idején több alkalommal fontszolgálaton volt, az orosz fronton a 201. megszálló hadosztály anyagi vezérkari tisztjeként katonai egyenruhát és felszerelést osztott a munkaszolgálatos egységeknek, ezzel megmentve életüket, amiért később a Jad Vashem Világ Igaza kitüntetését is megkapta. 1945 márciusában jelentkezett a kőszegi védőkörlet védelmére alakítottideiglenes dandár vezetésére. Március végén átállt a szovjet csapatokhoz, hadifogságba került, ám a Szovjetunióba szállítás során többedmagával sikerült a vonatról megszöknie. Hazaérkezése után, 1945 nyarán belépett a kommunista pártba, majd decemberben az igazoló bizottság igazoltnak nyilvánította. Ezután alezredesként az új hadsereg I. hadosztályának vezérkari főnökeként, majd a HM Kiképzési Osztály vezetőjeként szolgált. 1948-tól a honvéd gyalogság helyettes parancsnoka, 1949-ben parancsnoka lett. 1950 áprilisától a magasabb parancsnoki tanfolyamot vezette, szeptembertől pedig a Honvéd Akadémia parancsnokává nevezték ki vezérőrnagyi rangban. 1951 nyarán a tisztikart érintő koncepciós letartóztatták és államellenes összeesküvés vádjával első fokon halálra, majd jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre és rangfosztásra ítélték. 1956 szeptemberében szabadlábra helyezték, majd október 30-án visszakapta rendfokozatát. 31-én a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta, a megalakuló Forradalmi Karhatalmi Bizottság és a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnökévé, valamint kinevezték a Nemzetőrség főparancsnokává és Budapest katonai parancsnokává nevezték ki. A novemberi szovjet intervenció idején Nagykovácsi térségébe vonult vissza, ahol 8-án szovjet támadás érte a nemzetőr egységeket. Ezután a Nemzetőrség Főparancsnoksága beszüntette az ellenállást és Király Béla Ausztriába menekült. 1957 januárjában a Magyar Forradalmi Tanács alelnökévé választották Strasbourgban. Tanúvallomást tett az ENSZ Ötös Bizottsága előtt a magyar forradalom eseményeivel kapcsolatban. 1957-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, ahol a Columbia Egyetemen történelemből diplomát, majd 1966-ban doktori fokozatot szerzett. 1965-ben amerikai állampolgár lett. 1956 és 1966 között aktívan részt vett a magyar emigráció szervezeteinek munkájában, ezután azonban a tudományos pályafutására fókuszált. A Brooklyn College és a City University of New York és doktori iskolájának hadtörténész professzoraként dolgozott 1982-ig, és az USA Vezérkari és Magasabb Parancsnoki Akadémiája tiszteletbeli tanárává is megválasztották. Brooklyn College (majd Atlantic) Studies on Society in Change címmel tudományos könyvsorozatot szerkesztett, amelynek részeként a War and Society in East-Central Europe sorozat kötetei is megjelenhettek. 1989-ben hazatért Magyarországra és beszédet mondott Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén. Visszakapta állampolgárságát, majd 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő és a honvédelmi bizottság tagja, majd alelnöke volt. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja lett. 2006-ban megalapította és haláláig támogatta Az 1956-os Nemzetőrség Hagyományápoló Tanácsát. 2009. július 4-én Budapesten hunyt el. |
