Második világháborús konstrukciójú szovjet nehéz rohamlöveg, amely egyszerre látott el önjáró tüzérségi és nehéz harckocsivadász feladatokat is. Viszonylag sokáig, 1943-tól 1959-ig gyártásban maradt, ez idő alatt különböző változataiból összesen több mint négy és félezer példány gördült ki cseljabinszki és a leningrádi gyárak kapuján. Felépítése, alváza, könnyűfegyverzete, páncélzata teljesen megegyezett a Magyar Néphadseregben is rendszeresített ISzU–122 típusú rohamlöveggel, de a 152 mm-es lövege lényegesen nagyobb teljesítményt nyújtott. Az ISzU–152 rohamlövegbe az
A löveg a tűztámogatási feladatokhoz repeszromboló gránátot használt, de az ISZU–152 mint „harckocsigyilkos” fegyver is hatékony volt. A 48 kilogrammos tompa csúcsú páncéltörő-betonromboló gránátja óriási kinetikai energiával csapódott be a célharckocsi testébe. Gyakorlatilag minden közepes harckocsi ellen hatékonyan tudott küzdeni.
A rohamlöveg jól bevált mint klasszikus megosztott irányzású tüzérségi eszköz. Fedezett tüzelőállásból 20°-os maximális csőállás mellett közel 13 kilométeres lőtávolságot ért el, ezért szükség szerint bevonhatták hagyományos tüzérségi feladatokba is, mint például tűzelőkészítések, zárótüzek, tűzösszpontosítások lövésébe. Az 1956 őszi harcok során a szovjet fél egy példányt veszített.
Műszaki adatok:
Hossza: 9,18 m
Szélessége: 3,07 m
Magassága: 2,48 m
Tömege: 47,3 t
Kezelőszemélyzet: 4–5 fő
Fegyverzet:
- 152 mm-es ML–20 ágyútarack (18–20 db lőszer)
- 1938/46 M 12,7 mm-es DSKMT nehézgéppuska (200–300 db lőszer)
Páncélzat: 60–120 mm
Motor: 12 hengeres, négyütemű V–2ISz típusú dízelmotor
Teljesítmény: 520 LE (382 kW)
Felfüggesztés: torziós rugós
Üzemanyag: 820 l
Hatótávolság: kiegészítő tartályokkal max. 260 km,
Maximális sebesség:
- műúton: 30 km/ó
- terepen: 15 km/ó
