Második világháborús konstrukciójú, szovjet gyártmányú nehéz harckocsi, amely Joszif Sztálinról kapta a nevét. Fejlesztése 1944 végén kezdődött a cseljabinszki Kirov Műveknél, az első példányok 1945 májusában gördültek le a futószalagról, túl későn ahhoz, hogy Európában harcba vessék. Mély benyomást keltő, tiszteletet parancsoló megjelenésű nehézharckocsi, amely már félgömb alakú öntött toronnyal rendelkezett, hasonlóan a későbbi szovjet harckocsikhoz. A gyártás 1947-es befejezéséig több mint 2300 példány készült belőle. Kisebb mértékben a második világháború távol-keleti hadszínterén, tömegesen Budapest utcáin, az 1967-es hatnapos háborúban, illetve az 1968-as prágai események során vetették be.
Az ISz–3 az ISz–2 harckocsi megerősített továbbfejlesztésének tekinthető. Fegyverzete ugyanaz a 122 mm-es harckocsiágyú, azonban páncélvédettsége jelentősen megnőtt: félgömbszerű tornya mellett nagyon jellegzetes a harckocsitest homlokpáncéljának függőlegesen tört, ék alakú kialakítása.
Az 1956-os budapesti és magyarországi események során a szovjet haderő vetette be az ISz–3 harckocsit, a típus egy darabos veszteséget szenvedett a Kilián-laktanyánál.
Műszaki adatok:
Hossza: 9,85 m
Szélessége: 3,15 m
Magassága: 2,45 m
Tömege: 46,5 t
Kezelőszemélyzet: 4 fő
Fegyverzet:
- 122 mm-es D–25T harckocsiágyú (28 db lőszer)
- 1938/46 M 12,7 mm-es DSKMT nehézgéppuska (945 db lőszer)
- 1928/44M 7,62 mm-es Gyegtyarjov (DTM) géppuska (1000 db lőszer)
Páncélzat: 20–200 mm
Motor: 12 hengeres V–2 típusú dízelmotor
Teljesítmény: 600 LE (450 kW)
Felfüggesztés: torziós rugós
Üzemanyag: 820 l
Hatótávolság: max. 200 km
Maximális sebesség:
- műúton: 37 km/ó
- terepen: 19 km/ó