Második világháborús konstrukciójú, szovjet gyártmányú nehéz harckocsi, amely Joszif Sztálinról kapta a nevét. Fejlesztése 1943-ban kezdődött a leningrádi Kirov Üzemben, válaszul a kurszki csatában bevetett német Tiger nehéz- és Panther közepes harckocsikra. Az ISZ–2-t 1944 elején vetették be először a keleti fronton. A második világháború végéig közel 4000 példányt gyártottak belőle, amelyekből a későbbi Varsó Szerződés államainak is szállítottak a háborút követő években.
Az ISz–2 fő fegyverzetét egy nagyteljesítményű 122 mm-es harckocsiágyú alkotta, amely kiváló páncélátütő képességgel bírt, ám osztott lőszere hátrányára vált, nagyban csökkentetve tűzgyorsaságát, emellett a lőszerjavadalmazása is alacsony volt. Másodlagos fegyverzetét egy 12,7 mm-es DSK nehézgéppuska, valamint 3 db 7,62 mm kaliberű DT géppuska alkotta. Páncélvédettsége megjelenésekor viszonylag jelentősnek számított. Alváza bázisául szolgált az ISzU–122 típusú rohamlövegnek is. A Magyar Néphadseregben 1956-ban a korábban a szovjetektől kapott mind a 68 példány hadrendben állt, kivonásukra az évtized végén került sor. A forradalom és szabadságharc küzdelmeiben elsősorban a T–34-es közepes harckocsik vettek részt. A feljegyzések szerint egyetlen, ágyúlőszerrel nem rendelkező példányt vezényeltek a Honvédelmi Minisztérium védelmére október 23-án este, amely november 1-jéig állomásozott a helyszínen, a harccselekményekben nem vett részt.
Műszaki adatok:
Hossza: 9,9 m
Szélessége: 3,09 m
Magassága: 2,73 m
Tömege: 46 t
Kezelőszemélyzet: 4 fő
Fegyverzet:
- 122 mm-es D–25T harckocsiágyú (28 db lőszer)
- 1 db 1938/46 M 12,7 mm-es DSKMT nehézgéppuska (945 db lőszer)
- 3 db 1928/44M 7,62 mm-es Gyegtyarjov (DTM) géppuska (egyik párhuzamosított) (1000 db lőszer)
Páncélzat: 30–150 mm
Motor: 12 hengeres V–2 típusú dízelmotor
Teljesítmény: 600 LE (450 kW)
Felfüggesztés: torziós rugós
Üzemanyag: 820 l
Hatótávolság: max. 295 km
Maximális sebesség:
- műúton: 37 km/ó
- terepen: 19 km/ó
