(1898-1980)
Kommunista politikus, pártfőtitkár
1898-ban született Singer Ernő néven Terbegecen (Trebušovce, Szlovákia). Két évig járt a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem orvosi karára, de tanulmányait abbahagyta, amikor 1918-ban belépett a kommunista pártba. A Tanácsköztársaság idején a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) szervezetében dolgozott és a Vörös Hadsereg tagja volt, ám nem teljesített frontszolgálatot. Mivel a Tanácsköztársaság után körözést adtak ki ellene, Bécsbe emigrált, ahol a magyar kommunista mozgalomban dolgozott. Többször járt pártszervezőként Szlovákiában és Romániában, majd 1922-ben újra Magyarországon kapott pártmegbízást. A magyar hatóságok még abban az évben letartóztatták és 1923-ban 15 év börtönbüntetésre ítélték. A következő évben azonban fogolycsere keretében kiengedték a Szovjetunióba. 1925 ás 1928 között a Komintern megbízásából Franciaországban a magyar kommunista emigráció vezetője. Moszkvába visszatérve a nemzetközi Lenin Iskola hallgatója, majd 1931-től a Komintern Végrehajtó Bizottságának instruktoraként dolgozott különböző Európai országokban. Járt például Franciaországban, több skandináv országban, Belgiumban, Portugáliába. 1933-tól elsősorban Spanyolországban tevékenykedett, a spanyol polgárháború idején a köztársaságiak oldalán harcolt. D. Z. Manuilszkij politikai munkatársaként, az NKVD katalóniai rezidenseként szerepe volt a polgárháború idején folyó tisztogatásokban. 1938-tól visszatért Moszkvába, a Komintern apparátusában dolgozott. 1939 és 1941 között a Kommunista Internacionáléban a magyar pártot képviselte. 1943-tól a Vörös Hadsereg Politikai Csoportfőnökségénél dolgozott, ahol a hadifogolytáborokban folyó agitációs és propagandamunka szervezésével foglalkozott. 1944 novemberében a pártszervezés elindításának feladatával érkezett Magyarországra, és részt vett az MKP Központi Vezetőségének megalapításában. Röviddel ezután Moszkvában részt vett a magyar-szovjet fegyverszüneti tárgyalásokon, hazatérve az Ideiglenes Nemzetgyűléssel kapcsolatos előkészítő feladatok irányítójaként, majd a nemzetgyűlés tagjaként dolgozott. 1945 januárjától a kommunista párt budapesti bizottságának irányításában, és a háromtagú Nemzeti Főtanács munkájában vett részt. 1945-től miniszteri feladatokat látott el, előbb kereskedelem- és közlekedésügyi (1945), majd közlekedésügyi (1945-49) és pénzügyminiszter (1948-49) volt. 1949 és 1953 között állam-, majd belügyminiszter, eközben Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal tagja volt az államot irányító titkos csúcsbizottságnak, a Trojkának. Később miniszterelnök-helyettesként (1952-56) és belügyminiszterként (1953-54) dolgozott. 1956 júliusától 1956. október 25-ig a kommunista párt első titkára volt. 1956. október 29-én családjával együtt Moszkvába távozott, 1957 májusában megfosztották parlamenti mandátumától. 1960 áprilisában tért vissza Magyarországra, 1962 augusztusában az 1950-es évek törvénytelenségeiben való részvételéért kizárták a pártból, hátralévő éveiben visszavonultan, fordítóként élt. 1980. március 12-én Budapesten hunyt el.