A fegyveres felkelők, a rendőrség és a katonaság részvételével 1848-49-es mintára alakult rendfenntartó szervezet. Október 27-28-án fogalmazódott meg a rendfenntartás, rendőri feladatok támogatására egy egységes szervezet létrehozásának gondolata, a nemzetőrség szervezése pedig egy ideig a munkásmilíciákéval párhuzamosan futott. Október 28-án a Budapesti Rendőrfőkapitányság a „nemzetőrség parancsnoksága” nevében rádiófelhívásban jelentette be az új segéderő szervezését és tagfelvételi felhívását. Másnap Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány, mint a nemzetőrség parancsnoka rendelte el a Budapesti Nemzetőrség felállítását. A felállítandó nemzetőr alakulatokat még a diákság és (szervezett) munkásság részvételével tervezték, a felkelőket pedig csupán fegyverletétel után, egyenként vették volna be a szervezetbe.
A szervezés október 30-án a Forradalmi Karhatalmi Bizottság megalakulásával eltérő irányt vett: a felkelő szabadságharcos csoportok lefegyverzésére tett sikertelen kísérletek után, Király Béla honvéd vezérőrnagy és helyettese, Kopácsi Sándor rendőr ezredes mellett a fegyveres felkelők képviselői is helyet kaptak a vezetésben, ezzel párhuzamosan pedig a felkelőcsoportok a nemzetőrség meghatározó erejévé váltak. November első napjaiban megalakult a Nemzetőrség Főparancsnoksága, a főparancsnoka pedig Király Béla lett. A nemzetőrség számos helyen felvették a harcot a november 4-én támadó szovjet hadsereggel szemben. Sok helyen az egyenlőtlen erőviszonyok hatására, ill. a polgári lakosság védelmében tették le a fegyvert.