1937-ben született Budapesten. A forradalom előtt gyári munkásként, és varrónőként dolgozott. A forradalom idején harcolt a Corvin közben, a Práter utcában és a Vajdahunyad utcában. Ezért 1957 júliusában letartóztatták, első fokon halálra ítélték, mindegy kétszáz napot ült a halálos zárkában. Ítéletét a másodfokú tárgyaláson életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Többek közt a kalocsai börtönben raboskodott. 1970-es szabadulása után varrónőként dolgozott. 1990-től a POFOSZ (Magyar Politikai Foglyok Szövetsége) kegyeleti és szociális elnökhelyettese. 1991. október 23-án a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével, 2006 –ban a Szent-István díjjal tüntették ki. Pert indítottak ellenem, mert a smasszernak azt mondtam, hogy hazudik. Tényleg hazudott. Akkor azt mondta az ügyész, miért nem mondtam azt, hogy nincsen igaza. Hát nem mindegy, hogyan mondom? Megkezdődött a bírósági per, és nem tudott a bíró velem mit kezdeni, mert az életfogytra nem tudott mit adni. És akkor visszautalt a házba, hogy büntessenek meg ott.”
