(1932-1957)
Az 1956-os forradalom résztvevője, a megtorlás halálos áldozata
1932. október 23-án született Árpádföldön. A Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett, majd felvették az orvostudományi egyetemre, az 1956-os forradalom idején az egyetem hatodéves hallgatója volt. Október 25-én önkéntesként a Szövetség utcai kórházban jelentkezett szolgálatra, ahonnan a Péterfy utcai kórházba irányították. Itt az Önkéntes Mentőszolgálat tagja, majd november 1-jétől a kórház Cházár András (Domonkos) utcai kisegítő részlegének vezetője lett.
November 11-e után azok közé tartozott, akik a fegyveres szabadságharc leverése után politikai eszközökkel folytatták a küzdelmet: röpcédulákat készített és részt vett az Élünk című folyóirat szerkesztésében. 1956. november 19-én éjjel egy razzia során társaival együtt röplapkészítés és terjesztés vádjával tartóztatták le. Később került a vádpontok közé Kollár István rakodómunkás állítólagos meggyilkolása, amellyel szintén a medikát és társait gyanúsították. Tóth Ilona a propagandisztikus elemeket sem nélkülöző, szokatlan módon haza közönség és nyugati újságírók részvételével zajló tárgyalás során bűnösnek vallotta magát. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa 1957. június 20-án öt társával együtt halálra ítélte (két vádlott büntetését törvényességi óvás után 15 év börtönbüntetésre, ill. életfogytiglanra mérsékelték). 1957. június 28-án (két nappal elítélt társai után) a Kozma utcai börtön udvarán kivégezték.