1948-ban született Budapesten. Édesapja Szilágyi József, magas beosztású pártfunkcionárius, aki 1953-tól Nagy Imre köréhez tartozott. A forradalom alatt mindvégig a miniszterelnök közvetlen környezetében tevékenykedett. Szilágyi Júlia a forradalom vérbefojtását követően családjával Jugoszlávia budapesti nagykövetségére menekült. Onnan a romániai Snagovba deportálták. Hazatérése után folytatta az általános iskolát. Gimnáziumi érettségit követően a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán szerzett diplomát. 1996-ig dolgozott pszichiáterként az egészség- ügyben, kórházban és járóbeteg rendelőben is. 1996. január 1-től az Országgyűlési Biztos Hivatalának főtanácsosa. Fő tevékenységi területe az egészségüggyel és a szociális ellátással kapcsolatos panaszok kivizsgálása. Alapítóként 15 éve irányít egy alapítványt, amely állami gondozott gyermekek családi nevelésének elősegítésével foglalkozik. „Az elvarázsolt dolgok tovább folytatódtak a lefüggönyözött autóbuszokkal, a katonai laktanyával és a géppisztolyos őrökkel meg a repülőgépekkel, amikkel Romániába vittek minket, bár akkor mi ezt még nem tudtuk. És, mint a mesében az egész varázslat végén ott volt Snagov, kivilágítva, havas kocsifelhajtóján a buszok, amikből kiszálltunk, fényes fogadtatás, díszvacsora, pincérek, csillogó edények, hatalmas csillárok, a lépcsőházban kitömött állatok és pálmák, minden szobához fürdőszoba, fürdőköpenyek a gyerekeknek is, és továbbra is fegyveres őrök. Csupa-csupa soha nem látott csoda, és nem volt vége az álomnak sehogy sem. Én ebből a varázslatból csak két év múlva ébredtem föl, amikor a minket hazahozó vonat átjött a román-magyar határon és egyszerre újra el tudtam olvasni a feliratokat.”
