Budapesten született 1937-ben. Édesapja szállítómunkás volt, édesanyja fiatalon halt meg. 1946-1950 között a törökbálinti apácazárdában, majd 1953-ig menhelyen nevelkedett. Öt általános iskolai osztályt végzett. 1954-től a budapesti Baromfi és Tojásértékesítő Vállalatnál, az Autóalkatrész Vállalatnál és a Ferrokémiai Gyárban dolgozott, ahonnan fegyelmi úton elbocsátották. 1953-ban házasságon kívül született egy gyermeke, aki állami gondozásban nevelkedett. 1955-ben sikkasztás és „közveszélyes munkakerülés” vádjával, mint fiatalkorút nyolc hónapra ítélték. Ez év decemberében született meg a kislánya, „ő valahol vidéken van állami gondozásban” - mondta a tárgyalásán 1957-ben. A forradalom első napjaiban vásárlás közben egy lövedéktől megsebesült. Testvérével, Andrással 1956. október 28-án öccsük, Béla keresésére indultak, aki napok óta eltűnt. Később kiderült, előző nap érte halálos lövés az utcán. Csatlakozott a forradalmárok Kisfaludy utcai csoportjához, ahol konyhalányként, vöröskeresztes ápolóként tevékenykedett. Az 1956. november 4-től kezdődő harcok idején is a felkelőkkel maradt. December 13-án a kelenföldi pályaudvarnál tartóztatták le Klenovszky Istvánnal együtt, akivel a forradalom idején szerelmi kapcsolatba került. A „Klenovszky-per” IV. rendű vádlottja- ként egy év négy hónap szabadságvesztésre ítélték. Az ítélethirdetés után szabadlábra került, mivel az előzetes letartóztatásban kitöltötte a büntetését. 1991-ben hunyt el.
