1932-ben született Budapesten. Apja Gyenes István jogász a közigazgatásban dolgozott, tisztségéről 1947-ben a kommunista befolyás elleni tiltakozásul lemondott. Gyenes Judit a származása miatt az érettségi után nem tanulhatott tovább, az Országos Növényfajta Kísérleti Intézetben dolgozott. 1954. május 8-án kötött házasságot Maléter Pál katonatiszttel, aki az 1956-os Forradalom és Szabadságharc idején Magyarország honvédelmi minisztere lett. Férjét 1958-ban a Nagy Imre perben halálra ítélték, majd kivégezték. Gyenes Judit a forradalom után sokáig nem kapott állást, csak alkalmi munkákat tudott végezni. Az 1980-as években elvégezte a középfokú könyvtárosképző tanfolyamot. 1985 tavaszától az Orvostörténeti Könyvtárában, 1992-től az 56-os Intézet könyvtárosaként dolgozott. A Történeti Igazságtételi Bizottság (TIB) egyik alapító tagja volt, egyike azoknak, akik követelték az ötvenhatos mártírok rehabilitálását. A ’90-es években az 1956-os Emléklappal és a Maléter Pál Emlékéremmel tüntették ki. „Élénken él bennem utolsó telefonbeszélgetésünk, amit 1956. november 3-án folytattunk egymással. Férjem elmondta, hogy a szovjet féllel délben, a Parlamentben elkezdett tárgyalásokat este 10 órakor Tökölön a szovjet laktanyában kell folytatni. A tárgyalások fő témája a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonása volt. Rossz érzésem támadt. Aggódtam érte! Kértem, hogy ne menjen el. Ő ezekkel a szavakkal válaszolt: »Értsd meg, itt most nem számít se feleség, se család, nekem ki kell oda mennem az életem árán is, mert az ország várja a segítséget!« A magyar kormányküldöttséget a szovjetek tőrbe csalták és letartóztatták.” „Csak temetői segédmunkásként, háztartási alkalmazottként és más alkalmi munkákból tudtam magam fenntartani. Hamarosan a lakásból is ki kellett költöznöm. Kaptam egy felszólítást, hogy 24 óra alatt hagyjam el a lakást. Civil emberek jöttek teherautóval költöztetni. Egy társbérleti szobába kerültem. Tizenhárom évet töltöttem el abban a fürdőszoba nélküli szobában. Később a körúton egy patikában dolgoztam pénztárosként. Litván György közvetítésével Antall József felvett az Orvostörténeti Könyvtárba 1985-ben. 1988-ban Halda Aliz kezdeményezésére bekapcsolódtam a TIB munkájába. Az események felgyorsultak. Megrázó élmény volt az 1989 márciusában megkezdődött exhumálás, amelynek során Nagy Imre és mártírtársainak – így férjem, Maléter Pál földi maradványait tárták fel.”
