1923-ban született Budapesten. Anyja Weinrich Margit tanár, apja Bozóky Tasziló, nemesi családból származó, magas rangú katonatiszt. Apja változó szolgálati helyei miatt a család sokat költözött. 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója lett. 1945-1946-ban könyvtáros volt az új honvédségnél majd a következő éveket a Zrínyi Ilona Népi Kollégiumban töltötte, s elvégezte a Külügyi Akadémiát is. 1948-tól tudósító volt a Magyar Nap szerkesztőségénél. Egyik Rajk-perrel kapcsolatos cikkében kételkedett a hivatalos állítások pontosságában, s a lapot betiltották. 1949 novemberétől rovatvezető volt a Magyar Rádiónál. 1949-ben feleségül ment a kommunista Donáth Ferenchez, aki koholt vádak alapján két és fél évig börtönbe került, 1954-ben helyezték szabadlábra. Donáth Ferenc 1956 októberében Nagy Imre közvetlen munkatársa volt, ezért novemberben a család a jugoszláv követségre menekült. A Nagy Imre-csoport tagjaiként őket is a romániai Snagovba deportálták. Donáth Ferencet 1958 júniusában a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként 12 évi börtönbüntetésre ítélték, a család 1958 novemberében térhetett haza Magyarországra. A forradalom után Bozóky Éva ismét könyvtáros volt. Férje 1960-ban amnesztiával szabadult. Bozóky Éva sokat publikált, lektorált, számos önálló kötete jelent meg. 2004 májusában 81 évesen hunyt el, Szigligeten helyezték végső nyugalomra.
