Oroszváron született 1912-ben. 1919-ben elvesztette apját, aki a Lónyai-uradalomban volt gépkocsivezető. A gimnázium elvégzése után három szemesztert hallgatott a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián. 1937-től titkárnőként dolgozott Albrecht főherceg uradalmában. 1940-ben férjhez ment, ettől az időtől a háztartásban dolgozott. 1951-ben Koltai László kémügyében tartóztatták le és hűtlenség vádjával állították bíróság elé. Férjével vele egy perben feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt hat év börtönre ítélték. Szabadulása után fordítóként dolgozott. 1958 márciusától öt hónapon át küldött jelentéseket Ausztriába, ezért havi kétezer forintot kapott. Feljegyzéseiben részletesen beszámolt Magyarország gazdasági, politikai és kulturális életéről. Megírta a Nagy Imre-per fogadtatását, tájékoztatott az általa tapasztalt katonai mozgásokról, az állambiztonsági rendszerről. „Vádlottak padján” címmel cikket írt, amelyet a Szabad Európa Rádiónak szánt. 1958. augusztus 20-án tartóztatták le. Első fokon a Budapesti Katonai bíróság Mátyás Miklós hadbíró őrnagy vezette tanácsa 1959. május 27-én hűtlenség és egyéb vádak alapján halálra ítélte. Ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma, a minősítést tovább súlyosbítva, 1959. július 16-án jogerőre emelte. 1959. július 21-én végezték ki Budapesten.
