A szovjet 1944 M BSZ–3 páncéltörő ágyú fejlesztése 1943-ban kezdődött, a B–34 típusszámú haditengerészeti löveg alapján, Vaszilij Gavrilovics Grabin vezetésével. A sorozatgyártás egy évvel később, 1944-ben indulhatott meg, ebben az évben 341 db készült.
A löveget egyaránt használták tábori és páncéltörő ágyúként. Tábori lövegként alkalmazva teljesítménye alulmaradt az 1938 M 122mm-es tarackokkal szemben, ugyanakkor a lövegtalp kialakítása miatt mobilisabb eszköznek bizonyult. Páncéltörő feladatkörben viszont igazán hatékonynak bizonyult. Nagy távolságból képes volt szinte az összes német páncélos megsemmisítésére, beleértve a Tiger B nehézharckocsikat is (1600 méteren belül), s még 1956 őszén, Budapesten is az akkori Magyar Néphadsereg egyetlen harckocsija vagy rohamlövege sem lett volna leküzdhetetlen ellenfél számára.
Harcászattechnikai adatok:
Hosszúság 9,37 m
Szélesség 2,15 m
Magasság: 1,5 m
Tömeg: 3650 kg
Űrméret: 100 mm
Űrmérethossz: L/59,6
Csőhossz: 5,96 m
Emelkedési szög: –5° / +45°
Oldalirányzás: 58°
Hátrasiklás: hidro-pneumatikus
Lövedék kezdősebessége: 900 m/s
Lőtávolság: 20 000 m (repeszgránáttal)
Páncélátütő képesség (90° becsapódási szögnél):
- 1000 m: 150 mm
- 500 m: 160 mm
Kezelők száma: 6–8 fő
Tűzgyorsaság: 8–10 lövés/perc
