Második világháborús konstrukciójú szovjet páncéltörő ágyú, amely a gorkiji 92. sz. Tüzér Fegyvergyárban került kifejlesztésre. Legfontosabb jellemzője, hogy a 1941 M 57 mm-es páncéltörő ágyú csövét és helyretoló berendezését az 1942 M hadosztályágyú (ZiSz–3) hordozó részében helyezték el. Laikus szemlélő számára a két löveg között a legszembeötlőbb különbség, hogy az 1943 M páncéltörő ágyú a ZiSz–3 típushoz képest hosszabb csővel rendelkezik, és nincs rajta csőszájfék.
Az 1943 M 57 mm-es páncéltörő ágyú II. világháború alatt készült darabjai felül egyenes, lehajtható lövegpajzzsal készültek, a háború utáni darabok már hullámos tetejű új pajzsot kaptak, amire felszerelhető volt az éjszakai irányzó berendezés.
A ZiSz–2 páncéltörő ágyút 1950-ben rendszeresítették a Magyar Néphadseregben a gépkocsizó lövészzászlóaljak és -ezredek páncéltörő tüzérütegeiben, valamint a páncéltörő tüzérosztályokban. Rendszeresítését követően licencben a diósgyőri MÁVAG Lövegüzem is gyártotta. A kiváló képességekkel rendelkező löveget évtizedekig rendszerben tartották. A löveg űrméret alatti páncéltörő lövedéke egészen elképesztő, 1270 m/s kezdősebességgel – azaz a hangsebesség közel négyszeresével! – hagyta el a csövet, ami által rendkívüli,
Harcászattechnikai adatok:
Hosszúság 6,8 m
Szélesség 1,7 m
Magasság: 1,37 m
Tömeg: 1150 kg
Űrméret: 57 mm
Űrmérethossz: L/73
Csőhossz: 4,16 m
Emelkedési szög: –5° / +25°
Oldalirányzás: 56°
Hátrasiklás: hidro-pneumatikus
Lövedék kezdősebessége: 990 m/s
Lőtávolság: 8400 m
Páncélátütő képesség (90° becsapódási szögnél):
- 1000 m: 96 mm
- 500 m: 145 mm
Kezelők száma: 5 fő
Tűzgyorsaság: 15–20 lövés/perc
