Második világháborús konstrukciójú szovjet tarack. Lövegtalpa, futóműve megegyezik az 1938 M 122 mm-es tarackéval, lövegcsöve pedig az M–10 típusjelű 1938 M 152 mm-es taracké. A lövés nyomán fellépő hátrasiklás erejét csökkentendő jelentős méretű, kétkamrás csőszájfékkel szerelték fel, hogy a könnyebb talpszár stabilitását és élettartamát javítsák. Hadrendbe állításakor a Vörös Hadsereg egyik legmodernebb tüzérségi eszközének számított, amely révén a harckocsizó és gépesített lövész alakulatok tűzereje és áttörőképessége nagymértékben javult. Összesen közel háromezer darab készült a D–1 tarackból 1943–1949 között. A második világháború után számos ország haderejében felbukkant a keleti blokkban és a Közel-Keleten. Az 1956. évi budapesti őszi események során a szovjet fél állományában volt megtalálható.
Harcászattechnikai adatok:
Hosszúság 6,7 m
Szélesség 1,9 m
Magasság: 1,8 m
Tömeg: 3600 kg
Űrméret: 152,4 mm
Űrmérethossz: L/23
Csőhossz: 3,53 m
Emelkedési szög: –3° / +63,5°
Oldalirányzás: 35°
Hátrasiklás: hidro-pneumatikus
Lövedék kezdősebessége: 508 m/s
Lőtávolság: 12 400 m
Kezelők száma: 8 fő
Tűzgyorsaság: 3–4 lövés/perc
