Az 1930-as évek elején a Vörös Hadsereg vezetése döntést hozott a tábori tüzérség eszközeinek korszerűsítéséről. A döntően első világháborús löveganyag korszerűsítése nem hozta meg a kívánt eredményeket, így egy teljesen új tervezésű eszköz hadrendbe állítása vált szükségessé. Több eszköz csapatpróbája után 1939 szeptemberében az 1938 M 122 mm-es tarack került rendszeresítésre, s 1960-ig tartó gyártása során csaknem 20 ezer példánya készült. Az M–30 típusnevet kapó tarackok páncélosok elleni hatékonyságának szintje nem érte el az ágyúkét, de közvetlen irányzással, viszonylag kis távolságból, főleg gyengébben páncélozott járművekkel szemben eredményesek voltak. A fegyverrel a Vörös Hadsereg hozzájutott egy valóban korszerű tarackhoz, amelyet nagy tűzerő, mobilitás és könnyű kezelhetőség jellemzett.
A világháború után a Varsói Szerződés számos hadereje, így a Magyar Néphadsereg is rendszerbe állította, az 1948. évi fegyverzetszállítások során első lépcsőben 36 db került leszállításra. Később, a diósgyőri MÁVAG Lövegüzemben megindult a típus, licenc alapján történő sorozatgyártása is. Bár a löveg a magyar haderőben rendelkezésre állt, a Néphadsereg tábori tüzéralakulatainak bevetése a forradalom során nem volt jellemző, de néhány helyszínen mozgósították őket. A budapesti utcákon azonban felbukkant a típus, több példánya egy–egy menetoszlopot ért támadás során vált harcképtelenné.
A Magyarországon rendszeresített 1938 M 122 mm-es tarackokat a diósgyőri lövegüzem 1968-ban modernizálta: lecserélték a futóművet, a laticellel bélelt kereket légtömlősre alakították. Az új 1938/68 M 122 mm-es tarack végigkísérte a Magyar Néphadsereg történetét, még 1990-ben is rendszerben állt.
Harcászattechnikai adatok:
Hosszúság 5,9 m
Szélesség 1,98 m
Magasság: 1,82 m
Tömeg: 2450 kg
Űrméret: 121,92 mm
Űrmérethossz: L/22,7
Csőhossz: 2,8 m
Emelkedési szög: –3° / +63,5°
Oldalirányzás: 49°
Hátrasiklás: hidro-pneumatikus
Lövedék kezdősebessége: 515 m/s
Lőtávolság: 11 800 m
Kezelők száma: 8 fő
Tűzgyorsaság: 5–6 lövés/perc
