Az 1931/37 M 122 mm-es tábori ágyúra emlékeztető kialakítású, a második világháborúban alkalmazott szovjet gyártmányú nehézlöveg. Az ML–20 típusjelű löveget korábbi hasonló kaliberű konstrukció nyomán fejlesztették ki a motovilihai 172. sz. Üzemben, gyártása 1937-től 1946-ig tartott, ez idő alatt csak nem hétezer darab készült belőle. A második világháborúban zsákmányolt példányokat a német és a finn csapatok is bevetettek, de a világégést követően is felbukkant néhány hidegháborús konfliktusban. A löveg variánsát beépítették az ISzU–152 típusú nehéz rohamlövegbe is.
Tarack-ágyú megnevezése onnan ered, hogy mind a tarackokra, mind az ágyúkra vonatkozó jellemzőket magán viseli mind kialakításában, mind alkalmazhatóságában. Lőszerjavadalmazásában mind a nagy robbanó erejű repeszgránátok, mind a páncéltörő gránátok megtalálhatók.
A világháborút követően a Varsói Szerződés országaiban is rendszeresítették a típust, 1956 őszén Budapesten azonban csak a szovjet fél állományában volt megtalálható a harcok során.
Harcászattechnikai adatok:
Hosszúság 8,18 m
Szélesség 2,35 m
Magasság: 2,27 m
Tömeg: 7270 kg
Űrméret: 152,4 mm
Űrmérethossz: L/29
Csőhossz: 4,41 m
Emelkedési szög: –2° / +65°
Oldalirányzás: 58°
Hátrasiklás: hidro-pneumatikus
Lövedék kezdősebessége: 655 m/s
Lőtávolság: 17 230 m
Kezelők száma: 9 fő
Tűzgyorsaság: 3–4 lövés/perc