A második világháborút megelőzően az A–19 típusú, 1931 M 122 mm-es tábori ágyú lövegének, és az ML–20 típusjelű, 1937 M 152 mm-es tarack–ágyú lövegtalpának „házasításából” kialakított, továbbfejlesztett tábori ágyú, amely 1939-től 1946-ig volt gyártásban, s közel két és fél ezer példány készült belőle ez idő alatt. A széria elejét a sztálingrádi Barrikádok Üzem gyártotta, a város hadszíntérré válását követően pedig a motovilihai 172. sz. Üzem. A löveget beépítették az ISzU–122 típusú nehéz rohamlövegbe, valamint csőszájfékkel ellátott variánsait az ISz–2 és ISz–3 típusú harckocsikba is. Az 1931/37 M löveg már dupla gumikerekes futóművet kapott, menetben összezárt talpszárai alá egy egytengelyes lövegmozdonyt szereltek a gépi vontatás megkönnyítésére. Az 1956 őszi budapesti események idején a szovjet fél arzenáljában volt megtalálható.
Harcászattechnikai adatok:
Hosszúság: 8,73 m
Szélesség: 2,35 m
Magasság: 2,27 m
Tömeg: 7907 kg
Űrméret: 122 mm
Űrmérethossz: L/46,3
Csőhossz: 5,65 m
Emelkedési szög: –2° / +65°
Oldalirányzás: 58°
Hátrasiklás: hidro-pneumatikus
Lövedék kezdősebessége: 806 m/s
Lőtávolság: 20 400 m
Kezelők száma: 9 fő
Tűzgyorsaság: 3–4 lövés/perc
